Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lovaglás

2012.03.31

A lovas ülése különböző jármódokban

 

A lovasnak, mielőtt bármilyen módon hatni akar a lóra, meg kell tanulnia elhelyezkedni és ülni a nyeregben oly módon, hogy ne zavarja a ló mozgását. A simulékony, puha, a ló mozgását követi ülés elsajátítása futószáron történik, annak érdekében, hogy a lovasnak ne kelljen a ló irányításával foglalkoznia. A lovas helyes ülésének első kritériuma az egyensúly. Az egyensúllyal nem rendelkező lovas folyamatosan zavarja a lovat: diszharmonikus mozdulataival vagy a ló száját, vagy a hátát bünteti. Egyensúlyban csak olyan lovas ülhet, akinek súlypontja pontosan a ló fölött helyezkedik el. Az egyensúly további feltétele, hogy a lovas megfelelő ritmusérzékkel tudja követni a ló mozgását. A lovas a nyereg legmélyebb pontján ül, laza derékkel, egyenes felsőtestel és mélyen elhelyezkedő lábakkal. A helyes ülés előfeltétele, hogy a lovas válla, ülőcsontja és sarka egy függőleges vonalat alkosson. A túlságosan előretolt lábszár székülést eredményez, és a túlzottan hátratolt lábszárhoz hasonlóan lehetetlenné teszi a megfelelő segítségadást. A felsőtest megfelelő helyzete szintén nagyon fontos: túlságosan előretolt felsőtest esetén a súlypontunk megelőzi a lovat, míg a lovon hátradőlve a ló mögé kerül a súlypontunk.

A lovas testének helyzetét a következőképp képzelehtjük el a lovon. Hasonlítsunk egy lovast egy fához! Ülőcsontja az a pont, ahol a fa a földből kinő. A lábai, mint a gyökerek, mélyre nyúlnak, míg felsőteste, akár a fa lombkoronája, felfelé törekszik. A lovas fejének helyzete igen fontos: egyrészt orientációs szempontból, másrészt mivel a fej igen jelentős részét képezi a lovas teljes testsúlyának. A rossz helyzetű fej tönkreteszi a lovas egyensúlyi állapotát. A lovas optimális esetben előrenéz, a fejét természetes helyzetben tartja. Lovagoljunk akár egyenes falon, akár íven, a lovas felsőteste mindig a haladás irányába néz, ahogy a fejét sem oldalra billenti, hanem felsőteste fölött, középen marad. A fordulatok lovaglása során tehát csak a lovas törzse fordul el: felsőtestének többi része nem dől semmilyen irányba. Combunkkal nem kapaszkodunk, hanem hozzásimulunk a nyeregszárnyhoz. Lábszárunkat folyamatosan, lazán a ló oldalánál tartjuk.Sarkunk kevéssel a ahevder mögött helyezkedik el. Lábunk talpvégénél, a lábujjak kezdeténél nyugszik a kengyelben. A kengyelszíj helyes testhelyzetünk estén függőleges irányban mutat lefelé. A sarok a lovas legmélyebben ekhelyezkedő pontja a lovon, mely nem leszorítással, hanem a kengyel alátámasztása miatt kerül mélyebbre, mint a lábujjak.

A lovas karja súlyának megfelelően, természetes lazasággal pihen a törzs mellett. Kezünket úgy tartjuk, mintha egy pohár vízzel egyensúlyoznánk. A túlságosan leszorított vagy felemelt kéz képtelenné teszi a ló szájával való megfelelő kontaktust. Kezünk kb egy ökölnyivel a ló marja fölött helyezkedik el. Ideális esetben az alkar, a kéz és a szár egyetlen egyenes vonalat képez a könyöktől a ló szájában lévő zabláig. A szár nem kapaszkodásra szolgál, hanem a lovas könnyű kézzel tartja azt. A szár a ló szájától a gyűrűs- és kisujj között halad a lovas irányába, és a mutatóujj felett hajlik vissza. A hüvelykujj a mutatóujj fölött átfutó száron nyugszik. Amennyiben nagykantárral lovaglunk, és két szár fut a kezünkben, az alsó szár a kisujj alatt fut. A lovanak egyetlen testrésszel sem kell kapaszkodnia, hiszen az egyensúly tartja őt fenn a lovon. A lovas akkor tanul meg helyesen ülni, ha testrészeit egymástól függetlenül tudja mozgatni vagy nyugalomban tartani. A leggyakoribb és legszembetűnőbb hiba a kéz testtől való függése, de a felsőtest statikussága, ill a merev csípő és boka is gyakran előforduló probléma.

Lépés
Lépésben az előbb leírt modón helyezkedünk el, és követjük a ló mozgását. Kezünk minden egyes lépésnél a ló szájának irányába mozdul, követve a ló nyakának előreirányuló mozgását. A ló nyakának szabad mozgását nem szabad akadályozni, hiszen négylábú társunk annak segítségével egyensúlyoz, ezért szüksége van a szabad nyakmozgásra az elengedett állapotban való munkához is.

Ügetés
A ló ügetését a lovas három különböző módon is követheti: tanügetésben, könnyűügetésben, ill kétpontos könnyített ülésben is. A tanügetés során a lovas folyamatosan ül a nyeregben. Csípője, lábszárai és teljes ülése laza, de nem ernyedt. A lovas hagyja, hogy a ló "felvegye a hátára" és hordozza őt. A lovas keze ilyenkor is finoman követi a ló nyakának mozgását. Könnyűügetésben az ügetés minden második ütemére kiemelkedik a lovas a nyeregből. Az emelkedés nem felfelé, hanem előre- felfelé, a ló mozgásának irányát követve történik. A lovas felsőteste az emelkedéskor is függőleges marad. A lovas könyökének szöge minden kiemelkedéskor változik: így tartható fenn változatlanul a nyugodt kapcsolat a ló szájával. A lovas lába térdtől lefelé nem mozog. A lábszár továbbra is nyugodtan pihen a ló oldalán. Kétpontos könnyített ülésben a lovas folyamatosan áll a nyeregben. Súlypontja ilyenkor a nyereg felett helyezkedik el. A lábszárak változatlanul a ló oldalán nyugodnak, míg a comb a ló mozgását követve, enyhén rugózik az ügetés ütemére. A lovas felsőteste ilyenkor előreébb kerül, mint tanügetésben. A kéz továbbra is testtől függetlenül, puhén követi a ló mozgását

Vágta
Vágtában lovagolhatunk könnyített ülésben, vagy ülhetünk folyamatosan a nyeregben. Bárhogy is vágtázunk, a külső lábunk nem marad a hevedernél, hanem az alaphelyzethez képest kb 10 cm-rel hátrébb nyugszik a ló oldalán. A könnyített ülés ezt leszámítva igen hasonlít a kétpontos könnyített ügetéshez. Amennyiben folyamatosan ülünk a nyeregben, arra kel ügyelnünk, hogy ülésünk és kezünk kövesse a ló vágtaugrásait.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.