Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A ló csutakolása

2012.03.31

Lóápolás. Tisztítószerek.

A szorosabb értelemben vett lóápolás a ló bőrének, szőrének, természetes testnyílásainak és patáinak tisztántartása és gondozása. A mindennapi rendszeres tisztításon kívül ide számítjuk még a ló mosását, fürösztését, nyírását, továbbá a pataápolás különböző követelményeit is.
Ápolás közben a lovakkal jóindulatúan és türelmesen bánjunk. Ha egyik-másik ló érzékenyebb vagy csiklandósabb, ne ütlegeljük, mert ezzel csak jobban megvadítjuk. Megfelelő bánásmóddal a jó csendőr még a legvadabb és legfélékenyebb lónak is megnyerheti bizalmát és azután minden nehézség nélkül foglalkozhatik vele. Különös türelemmel bánjunk a sárló kancákkal. Ilyenkor némelyik feltűnően érzékeny és csiklandós.
Az istállóban, kivéve a túlságosan alacsony hőfokot, a lovakat ne pokrócozzuk.
Naponként rendesen kétszer van lóápolás: reggel és délután. A reggeli lóápolás - ha kivonulás nincsen - mindjárt etetés után, kivonulás esetén pedig közvetlenül a bevonulás után kezdődjék. A délutáni lóápolás idejét az évszakok (világosság) szerint szabályozzuk.
A lovakat abrakolás alatt ápolni nem szabad.
A lóápolást - ha az időjárási viszonyok megengedik - lehetőleg szabadban végeztessük.
A lovak edzése végett igen célszerű, ha azokat az istálló mellett épített korlátokhoz kikötjük. A szabadban való kikötés tartama mindig az időjáráshoz alkalmazkodjék.
Tisztítóeszközök: a csutak, a lókefe, a vakaró, a patatisztítókés fából, a gyökérkefe és a posztó (vászon-) darabokból készült törlőrongy.
A tisztításnál az alábbiak szerint járjunk el:
A lóápoló mindkét kezében annyi puha és szálas (de össze nem csavart) szalmát fogjon, amennyit könnyen és lazán összemarkolhat és ezzel karját ívszerűen egymás felé lendítve, a lovakat alaposan csutakolja le. A csutakolást a nyak bal oldalán kezdje, onnan a mellkason, a hason és faron át folytatva, végül felülről lefelé először az elülső, utána a hátulsó lábakon csüdhajlásokban fejezze be.
Az egyik oldal lecsutakolása után, hasonló sorrendben, a másikra kerül a sor.
Az állati testet borító bőr (köztakaró) megvédi az állat szervezetét a külső káros behatásoktól. A bőrből kinövő szőrzet télen hosszabb, nyáron rövidebb, amiből azt látjuk, hogy a szervezet, illetőleg a bőr alkalmazkodik az időjárási viszonyokhoz az állat szervezetének megóvása érdekében.
A bőrben apró, szabad szemmel nem látható kis lyukacskák vannak, ezeket pórusoknak nevezzük, ezeken át történik a bőrlélegzés. A bőrlélegzés igen fontos élettani folyamat.
A ló tisztántartásának, ápolásának elmulasztása vagy hanyag teljesítése idővel a bőrlélegzés rovására mehet, a bőrlélegzőnyílások vagy pórusok eldugaszolása folytán.
A ló tisztításánál legfontosabb a lókefe.
A kefélést a testrészeken ugyanabban a sorrendben végezzük, mint a csutakolást. A bal oldal kefélésénél a kefe a bal, a vakaró a jobb kézbe való, a jobb oldal tisztításánál fordítva.
Egy-egy helyet - mindig a szőrmentén - addig kefélünk, még a por ki nem jött belőle s míg a szőr simán nem fekszik. Ha a nyaknak azt a részét akarjak kefélni, amelyre a sörény hajlik, akkor először a sörényt hajtsuk át kézzel a másik oldalra és arra ügyeljünk, hogy utóbbit össze ne borzoljuk és a kefe széle a sörény tövét ki ne dörzsölje.
A fej tisztításakor a kötőféket vegyük le és a lovat állásában fordítsuk meg.
Mihelyt a kefe poros, dörzsöljük a vakaróhoz. A dörzsölésnél a kefét a lóápoló, hogy a por ne szálljon vissza a lóra, kifelé tolja. A vakaróban felgyülemlett port verjük külön
megnedvesített deszkalapra és az ápolás után öntsük a trágyásládába.
A lekefélés után az üstök és sörény, majd a farok ápolása következik.
Az összeborzolt üstököt, sörényés farokszőröket először kézzel, majd kissé megnedvesített kefével válasszuk szét óvatosan. Ügyeljünk, hogy a kefefa a szőr tövét ki ne dörzsölje. A szőrtöveket mindkét oldalon keféljük ki és végül az egyik oldalra hajlított sörényt a szőr hosszában addig keféljük, míg simán fekszik.
A sörényszőrök szétválasztására fésűt ne használjunk, mert ezzel a szőrt könnyen kitépjük. Kb. 1-2 hetenként, ha a sörény és farok nagyon piszkos, mossuk meg szappanos vízzel.
Kb. 2-3 hónaponként a sörényt ritkítsuk. A ritkítást csak felügyelet alatt, csendőrök végezhetik. Ritkításhoz a bal kéz hüvelyk-, mutató és középujjával a megrövidítendő hosszabb szőrszálakból kisebb csomót összefogunk. A jobb kézzel pedig a csomóból a hosszabb szőrszálakat megfogjuk. Ezután bal kézzel a rövidebb szőrszálakat gyökerük felé feltolva, az egész szőrcsomót összeszorítjuk és ekkor a jobb kézben lévő szőrszálakat hirtelen rántással letépjük. A szőrcsomónak bal kézzel való leszorításával a szőrszálak gyökerestől való kitépését akadályozzuk meg. A gyökerestől kitépett szőrszálak utánanövéskor borzasak lesznek. A sörény végét azután ollóval utána igazítjuk akként, hogy a sörény leghosszabb része 15 cm legyen s a martól a tarkóig fokozatosan szélesedjék. A sörény mindig a bal oldalra simuljon.
Ha a sörény nem feküdnék simán, vagy ha azt az egyik oldalra akarjuk szoktatni, akkor kissé megnedvesítjük és lazán befonjuk. A fonást a sörény tövétől 3 cm-re kezdjük.
A farokszőröket minden 2-3 hónapban felügyelet mellett tépéssel kell megrövidíteni. Minden lófarok szőre általában mozgás közben a csánkig érjen.
A füleket kinyírni, vagy a szemen és orron levő hosszú szőröket levágni nem szabad. A bokaszőrt nem szabad lenyírni.
A fedőszőrök és sörény lenyírása csakis indokolt állatorvosi javaslatra történhet.
A lekefélés és hosszúszőrök ápolása után a lovakat száraz posztóronggyal szőrmentén simára dörzsöljük le, azután megnedvesített puha vászonronggyal először a szemeket, azután az orrlyukakat, a szájszélet és a végbélnyílást (kancáknál hüvely) környékét mossuk meg.
Legvégül a pataápolás következik. A patákat először nagyjában a fából készült patatisztítókéssel a sártól, trágyától megtisztítjuk, azután ronggyal vagy csutakkal megmosva letöröljük.
Fémből készült patakést használni nem szabad. Különösen ügyeljünk arra, hogy a mosás közben megnedvesített csűdöt és patát, de különösen csűdhajtást puha szalmával vagy ruhával szárazra töröljük.
A szarufal legfelső, a szaruk védő anyagát képző úgynevezett fedőrétegét késsel, üvegcseréppel, homokkal vagy bármely más tárggyal lekaparni tilos. Érdes vagy pikkelyes felületű patákra (különösen a pártára) tegyünk nedves ruhát. Így a pikkelyek fellazulnak és száraz ruhával ledörzsölhetőek. A tisztára mosott, de még kissé nedves patákat hetenként 2-3-szor patazsírral zsírozzuk be. A patazsírt nemcsak a szaru falába, hanem a szarutalpba és nyírba is jól dörzsöljük be.
A patákat csak akkor zsírozzuk, ha a ló az istállóban marad. Kivonulás előtt, ha a paták be volnának zsírozva, töröljük le. A zsíros patán kivonuláskor piszokréteg keletkezik.
A patáknak petróleummal, nyers olajjal vagy nyers vazelinnal és minden olyan patakenőccsel való bekenése, amelyben maró anyag van, tilos. Ezek a szaruk anyagát roncsolják.
A zsírozáson kívül a patákat, különösen nyáron és száraz időben, mesterséges úton puhítsuk. Rendszerint hetenként kétszer, száraz időben a törékeny patákat többször is „csapjuk be”. Becsapásra leginkább nedves agyag jó. A nyers agyagot a patkó szára közé, a ló talpába tömöszöljük. Ne hagyjuk az agyagot a patába beszáradni, mert az puhítás helyett még a pata meglevő nedvességét is magába szívja. Ha szükséges, a becsapást ismételjük meg. Becsapásra nedves korpát is használhatunk.
Meleg nyári napokon a paták puhítására a lovakat vízbe is állíthatjuk.
A paták tisztításánál a lóápoló (csendőr) győződjék meg arról is, hogy a patkolás rendben van-e. (patkólazulás, szegcsonkok kiállása stb.) A hiányokat jelentse. Téli patkolásnál az éles patkósarkakat közvetlen a bevonulás után tompa sarkokkal kell kicserélni.
A világosabb szürke lovakat és a keselylábúakat a trágya néha annyira bepiszkítja, hogy a keféléssel egyedül nem tudjuk megtisztítani. Az ilyen lovakat langyos szappanos vízzel mossuk le (arra ügyeljünk, hogy meg ne hüljenek) vagy piszkos helyeket vízzel kevert faszénporpéppel bekenve, száradás után csutakoljuk és keféljük le.
A nem mindennapi lóápoláshoz a ló lemosása és fürösztetése vagy legalább is a lábak megáztatása hozzá tartozik.
A ló lemosását fürösztését, a lábak áztatását nyári melegben és szélcsendes időben végezzük és arra ügyeljünk, hogy a lovak előzőleg ne legyenek kihevülve és a víz legalább 18 C-fok meleg legyen. Utána a lovakat addig jártassuk, csutakoljuk, míg teljesen meg nem száradnak. A lovak fürösztetése az örsparancsnok felügyelete mellett csakis a szárnyparancsnok által kijelölt helyen történhet.
Előírás bevonulás után. Meleg évszakban a megizzadt lovakat szélmentes helyeken addig lehet a napon kézen jártatni, míg megszáradnak és azután kell alaposan lecsutakolni őket. Hideg vagy szeles időben a nyerget levenni nem szabad.
Különösen hideg évszakokban és szeles időben a megizzadt lovakat vezessük azonnal az istállóba, ott nyergeljük és csutakoljuk le. Ha ilyenkor egy lóápolónak több lova van, először mindegyiket gyorsan nyergelje le és jól takarja be. Azután a takarót csak arról vegye le, amelyiknek csutakolásába kezd. A csutakolást a nyak baloldalán kezdje, s ha már mindkét oldalt lecsutakolta, akkor kezdje meg az oldalak teljes leszárítását, különben a ló könnyen meghűlhet.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.